A képeken szereplő személyek nem járultak hozzá a róluk készült fotók más weboldalon történő megosztásához, csak kizárólag a jelen blogon. Az oldalon MEGJELENT ÍRÁSOKAT ÉS FÉNYKÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS.

2016. november 2.

Séta az őszben - Mogyorósbánya, amit nagyon megszerettünk!

OKT-117


Hossz:
5.2 km
Szintkülönbség:
260m (oda) 260m (vissza)
Teljesítés ideje:
1 óra 44 perc



Célpont választás


Célpontnak egy sebtében összeállított túra kellett, mivel sokáig úgy nézet ki nem tudunk útra kerekedni ebben a 4 napban, aztán mégiscsak összejött. :D A kritériumok a szokásosak, azonban a korábbi sötétedés, és az új túrabakancsom felavatása miatt még rövidebb távot néztem ki. Ez lett az OKT 117-es szakasza, amit körtúrává alakítottam. A kék kereszten fogunk visszatérni a kiindulási helyre, ami ezen a részen a Mária útvonallal egybeesik. Mogyorósbányát még régebbről ismerjük/szeretjük. Még ládázás közben jártunk erre. Egyike volt ez azoknak a túráknak, amik hatására elkezdtük a  kéktúrát.







Megközelítőleg 8 kilométert fogunk menni. 

A bakancsom közben a háromszori beavató városi séta után megadta magát.... Pontosabban a cipőfűző bújtatója egyszerűen elszakadt... Az angliai Sports Direct-ből rendeltem, reklamáció folyamatba. Kíváncsi vagyok mit lépnek...
A fejleményekről később beszámolok, hátha valakit érint...



Karrimor KSB Cougar Ladies


Motivációs tényezők


Ezúttal semmi különösebb motivációs tényező nem volt. Talán ráéreztek a srácok is a kék ízére, nem tudom, mindenesetre  a szokásos nyafogás elmaradt. Azért egy láda befigyel, de ez már alap. :)
Később rájöttünk, hogy erre a túrára nem is kell semmi külön csalogató. Ez a szakasz önmaga jutalma!


A túra


Nem kapkodtunk, nem siettünk. November elsején reggel 7:30-kor keltünk, és 10-kor már a jól ismert iskola előtt parkoltunk Pufókával. Innen Mogyorósbányáról indulunk, és ide is fogunk visszatérni. Parkolás előtt még megkerestük a Kakukk sörözőt, az első pecsételés színhelyét. Pár száz méter volt csak, így nem kellett sokat sétálni a kocsitól mikor visszamentünk.



Jellegzetes épület, nem nehéz megtalálni


Itt pisilni is lehet persze, mi nem mentünk be. A pecsétet magát nem volt olyan könnyű megtalálni mint az épületet. Közvetlen az ajtófélfa mellett van. :) Ha megtaláltuk viszont itt van a legkényelmesebb dolgunk. A bélyegző egy karabinerrel lecsatolható, és a közeli (nem teraszon lévő) asztalnál kényelmesen kipakolhatunk és bélyegezhetünk. Így a srácok is könnyen igazolhatnak a saját füzetükbe! Az otthoni gyakorlás megtette hatását, ezúttal O. már szép lenyomatot készített, L, inkább ránk bízta. :) A pecsét mellett tintapárnát is találtunk!
Már itt is érdemes körbefordulni. Van itt csobogó patak, nekem kissé bizarr szobor, és egy díszes grill is. A közelben játszótér is van, ha mindenképpen szükség lenne rá. :D



Nem mindennapi grill


Pár lépés csak innen a kéktúra útvonala, a kis pecsételős kitérő után. Mogyorósbánya meglepően tiszta, rendezett, csöndes és bájos falucska, alig pár utcával. A kertek végében már kezdődik az erdő és a hegy.



Profi vízelvezetők...


...és magas lábazat jelzi, hogy nem mindig idilli a kép.

Rövid séta után már az erdőben találjuk magunkat.






Sajnos azonban volt egy nem is annyira apróság, ami komoly problémát okozott. Még a pilisi vizes kalandunk során fájdult meg a talpélem mellett lévő izom (?). A beázott cipő és a kiázott lábam miatti vízhólyagok hatására kényszerűségből talpélen jártam. Ez akkor nem tűnt maradandó sérülésnek. Két napra rá már semmi gond nem volt. Igaz hogy 3 napra múlva az eső miatti kényszergyaloglásban már 1.5 km után megfájdult a lábam, de az megint csak 1 napig tartott, és azóta el is felejtettem az egészet. Most, hogy egyenetlen talajra érkeztünk hirtelen eszembe jutott. Vagy inkább a talpam eszébe. :) Egycsapásra ismét minden lépés fájdalmassá vált. Na, nem nagyon, de azért eléggé kényelmetlenül. V. felajánlotta hogy menjünk haza, de semmi kedvem nem volt. Túrabotom van, mentünk hát tovább. Nem mondom, hogy kellemes volt, de a környezet bőven kárpótolt már itt az út elején is. Igyekeztem mindenhol az egyenletesebb nyomvonalon haladni.

Az erdőből kiérve ez a csodás tisztás, és látkép fogadott. Tiszta időben még pompásabb lehet, de higgyétek el, élőben még így is mesés volt!



Botka rét, csodás kilátással

Már látni a Bajóti Öreg-kőt, arra fogunk haladni.


Hegyek minden mennyiségben!


Gyermekszemnek is szép volt a látvány!

A Muzslai-erdőbe betérve semmit sem csökkent a hangulat. Szellős, jó hangulatú erdő várt ránk. Keskeny és nagyon bájos ösvényen kellett haladni, pont annyi "akadállyal" amitől a gyerekeknek is kalandos volt. Sarat csak egy részén találtunk, de ott is láthatóan bejáratott kerülő út biztosította az egérutat. 
Hamarosan fel is értünk a Öreg-kő pihenőhelyéhez. Messziről hallatszódó gyerekzsivaj jelezte, hogy kedvelt kiránduló hely felé haladunk. 
Esőbeállók, asztalok, padok, és tűzrakó helyek is voltak. Itt fogyasztottuk el a "csúcscsokit" is. Sejtettem hogy nem éri meg a "ládacsoki" kort. :D 
Hamarosan társaságunk is akadt.



Egy kis csokiért bármit megtett volna


El sem hinni, hogy nem O. kutyája. :)


Kicsit aggódtunk érte mert épp senki sem volt a közelben. Viszont nyakörve volt, és cseppet sem tűnt alultápláltnak. Végül felmérte, hogy tőlünk nem sok élelemre számíthat, és inkább átpártolt az arra járó turistákhoz.
A pihenőtől nem messze található egyébként 3 barlang, és fent a sziklán mászófal is várja azokat, akiknek ez a szenvedélyük. Minket ez utóbbi nem veszélyeztetett, a barlangokat pedig a lábam miatt hagytuk ki. Éreztem, hogy nem hiányoznak a felesleges kitérők.... Egyébként a  Jankovich-barlangban ősembermaradványokat is találtak, érdemes felkeresni!

Kis pihenő után megindultunk lefelé és egyben kifelé az erdőből.







Harkály tintagomba, mint megtudtuk


Közben V.-n ismét erőt vett a "gombaláz", ami minden egyes túra során egyre rosszabb lesz. Nem győztük visszahívni a túraútra, minduntalan bekóricált az erdőbe gombát keresni. :)


L.-en pedig "lóláz" vett erőt! Már az erdőben hallani lehetett a lónyerítést, és persze attól kezdve megörült a csibénk.



Az a fekete pötty ott a fa mellett nem is egy ló, hanem egyből kettő!


Felesleges volt L-nek annyira heveskedni, ugyanis innentől kezdve volt minden. Kutya, ló, és egyéb háziállatok szép számmal. Sajnos azonban vadállatot ismét egyet sem láttunk, és szerencsére vaddisznót sem!



Néha el sem hittem, hogy Magyarországon járunk


Néhol a Camino jutott az eszembe. Talán az olvasmányom miatt, talán másért...


Öszi szépség






Sokat nem lehet mondani anélkül, hogy az ember ne önmagát ismételgesse. Valahol azt olvastam, hogy ez az OKT egyik legszebb szakasza! Nos, amit mi láttunk belőle az alátámasztja ezt!







Hamarosan elértük a Szenet-kutat, és Lourdes-i barlangot. Persze annyira lourdesi mint amennyire az "egri-vár" egri, Pilisborosjenő mellett. Mindenesetre a Lourdesi Szűzanya szobra látható itt.



Elsőként a Szent-kút akadt az utunkba. Itt feltöltöttük a vízkészletünket.


A Lurdesi Szűzanya szobra


A "barlang"


Egész nagy tisztás van itt, ahol érdemes szétnézni! A forrás kis patakká lesz, amin helyes híd vezet át.







Találni itt katona sírt is, szinte már-már a Gyűrűk urát idéző sírfelirattal. A gyerekeknél mégis a legnagyobb sikere a "mini állatkertnek" volt.



Egy egész "mini állatkert"


Csíkszemű barátunk



Pad, asztal itt is van, így itt fogyasztottuk el elemózsiánk megmaradt részét. 
Nyúlfarknyi erdei séta után elértük a Szalézi rendházat. Persze egyből belefutottunk egy kis szórakozásba:



Újabb gyerekmarasztaló :)



Kirakható puzzlek teszi izgalmasabbá a gyerekek számára az információs táblát. Elvileg erdei madarak hangja is meghallgatható lenne, de sajnos nem tudtunk hangot kicsalni belőle ottlétünk során. :(

Nem rakták ki teljesen a srácok, de O. szerint: "Idáig jutottam, így most itt tartok" Ezzel nem tudtunk vitába szállni. :D

Kis idő után tudtunk csak tovább haladni. Ekkora befutott egy "apáca járat" is. Alig páran voltak, de ilyen hangos zsivajt már rég hallottam. :D
Míg ők diskuráltak a kávézónál, mi bélyegeztünk. A rendház melletti kávézó teraszánál egy oszlopon van a pecsételő, de pár métert továbbhaladva kissé nyugodtabb körülmények között is van rá lehetőség. Mi mindenesetre itt pakoltuk ki az alumínium asztalra a füzeteket, és már ment is a nyomatok gyártása. 
A feliratok szerint itt akinek kell, mosdót is talál. :) Gondolom a kávézó szokásos kínálatával áll a vándorok szolgálatára, mi mindenesetre nem néztünk be. 
Gyorsan elköszöntünk, és mivel válasz nem érkezte, gyanítom nem zavartunk nagyon. :D

Ahogy itthon utánanéztünk, itt kedvező árú szálláslehetőség is adódik, a rend által fenntartott szálláshelyen:

Ezzel be is fejeződött a túra Kéktúrás része. Innen  már csak a ládázás volt hátra, és a Mária út visszavivő része. Apropó, geoláda! A GCPeli láda volt a kiszemeltünk, ami az itt található kálvária bizonyos részén van elrejtve. Sima ügy volt, csak ne kellett volna olyan meredeken lefelé menni érte! :( Ekkora már nagyon éreztem a lábam, de legalább a túra nagy része már mögöttünk volt. 

Kis tanakodás és forgolódás után sikerült megtalálni merre megy tovább a kék, mivel pár méter után abból ágazott le a visszautunk. L. gyönyörűségére alighogy letértünk, egyből lovak tömkelege vett körbe. Amerre csak fordultunk legelőnek lekerített mezők, tele lóval!


A jéghegy csúcsa


Az, hogy egy nagy tó is látható kacsákkal, ennyi ló között már senkit sem érdekelt. :)

Visszatekintvén még eltudtunk búcsúzni a templom tornyától.






Nem mondhatnám hogy a kék plusz jelzés kevesebb látnivalóval kényeztetett volna. Az ősz miatt, vagy eleve adottság, nem tudom, de továbbra is "hétköznapi" szépségek között mentünk. 


Innentől ezt a jelzést követjük!



Az ÚT!







Azért figyelni már jobban kellett, mert ezek a jelzések nem olyan precizitással vannak felfestve, és gyakoriságuk sem olyan, mint  a kéké. Hiába, felsőbbrendű túraút a kék! :D

Röpke 3 km után vissza is értünk Mogyorósra. Az emberek távollétünkben felébredhettek, mert csak úgy nyüzsögtek az utcán. Mindenki készült szeretteit meglátogatni a temetőben. Csak azt nem értem minek ehhez ennyi kutya! Hirtelen annyi lett belőlük, hogy nem is tudnám megmondani lovat láttunk többet aznap vagy kutyát!? Itt láttuk viszont Öreg-kői kis barátunkat is. Ismét kísérőnknek szegődött, de hamarosan "letámadta" egy tacskó. Mókás volt látni, ahogy az a nagy kutya farkát behúzva próbál kitérni a kis tacskó ugatása elől. :) 
Hiába! A méret nem minden! De volt itt mókás ugri-bugri szálkás szőrű foxi is, és aranyszőrű retriever is. :) Mind egytől-egyik barátságos, láthatóan turistákhoz szokott jószág volt.

Pufóka hűségesen várt minket, és már repülhetünk is haza! Meg kell mondanom, még így sántikálva, fájós lábbal is megérte ez a kis túra!  Igaz nem voltak nagy csúcsok, drámai kilátás, vagy épp ódon várrom! De voltak minden pillanatban szemet gyönyörködtető apró szépségek! Eddigi egyik legszebb túránk. Mindemellett kifejezetten gyerekbarát. Semmi gond nem akadt az út során, látnivaló viszont annál több!


A telefon tanulsága szerint:




Eltelt idő: 04:32:08
Távolság: 9,59 km
Átlagsebesség: 2,1 km/h
Átlagos tempó: 28′23″ /km
Kalória (kb.): 592 kcal
Max sebesség: 8,4 km/h
↑ 419 m
↓ 420 m



A kiugró kis "ficak" a láda nyomvonala. :)

Fájós lábbal nem is rossz! Azért most egy hosszabb kényszerpihenő jön, ez biztos! Vagy nem....... :D















































2016. október 18.

Vizes kalandunk a Pilisben, ezúttal gyerek nélkül :)



OKT-12




OKT-121Dorog - Sátor-kő - Nyársas - Kesztölc TÚRALEÍRÁSSAL!4.5km
OKT-122Kesztölc - Kétágú-hegy - Sziklák alatti dűlő - Klastrompuszta TÚRALEÍRÁSSAL!5.9km
OKT-123Klastrompuszta - Szent Péter-fa - Vad-föld - Pincék alatti dűlő - Piliscsév TÚRALEÍRÁSSAL!3.0km
OKT-124Piliscsév - Gyertyános - Piliscsaba TÚRALEÍRÁSSAL!5.2km
Összesen:18.6 km


Célpont választás




A célpont kiválasztása ezúttal eltért a "szokásostól". Most kifejezetten kettesben terveztünk túrázni menni V-vel, egy amolyan évfordulós túrára. Csak mi ketten! Ezért is igyekeztünk olyan szakaszt találni, ahova egyébként sem vinnénk a gyerekeket, végtére is nekik elég 50 km teljesítése egy-egy tájegységből. Október 09. volt a tervezett dátum mivel ez pont az évfordulónak napja. Ekkorra azonban esős időt ígértek, így első gondolatunk a Nagy-Gete hegy, el is lett vetve. Gondolom nem kell részletezni miért ez volt tervbe a gyerekek nélkül, és miért vetettük el az időjárás miatt. Elég lesz az nekünk száraz időben is. Ajjaj! 

Tehát a távolság lett a mérvadó, és végül a OKT-12-es szakaszára esett a választásunk. A maga 18,6 km-ével nekünk kényelmes még a korábbi sötétedés mellett is, a gyerekeknek meg amúgy is hosszú lenne. Közlekedés szempontjából is igen kedvező. Kocsit az állomáson hagyjuk Dorogon, majd onnan levonatozunk Piliscsabára. Leszállás után pedig szinte helyben kezdhető is a Kéktúra vissza a dorogi állomásra! :) PERFECT!!!




Motivációs tényezők



Jól érezni magunkat, és begyűjteni 3 pecsétet! (azért még nyomtattam 5 geoládát :D )




A túra



A túra mondhatni rosszul kezdődött, mivel egyből elkellet halasztani egy nem is annyira jóképű vírus miatt, aki engem szemelt ki.... Nem részletezném mibenlétét.... :(

Így végül Október 15.-én keltünk útra hosszas tépelődések után. Hosszas tépelődés után, mert egészen péntekig szombatra és vasárnapra is esőt mondtak. (higgyétek el, ennek még lesz jelentősége) És tépelődtünk, mert mire kiderült hogy mégsem esik, számításba jött, hogy esetleg mégis-mégis megpróbálnák a gyerekek ezt a távot. L. viszonylag könnyen (csak 2-3× gondolta meg magát) döntött, míg O. még az ágyban is vacillált. Mikor este 10-kor sem tudott dűlőre jutni, már én mondtam neki, hogy akkor nem jön, mert már nem bírna felkelni 6-kor a túrára. Persze! Én naiv. Iskolaidőn kívül ne tudnának korán kelni!? Azt kizárólag iskolalátogatási napokra tartogatják!
Bekészítettem a megváltozott időjárás előrejelzés dacéra egy esőkabátot V.-nek a zsákba, (ami szerint úgyis felesleges, így meg sem kérdeztem,) és váltás száraz ruhát a kocsiba. Biztos ami biztos, elfér pufókába!


Terv szerint 6-kor keltünk (a gyerekek is!) majd 7-kor indultunk Dorogra. A vonat 8:21-kor indult, az út kb. 1 óra. Még egy kis helyi pékség, és Nyergesújfalun egy Spar az útravalókhoz, és már ki is vagyunk számolva. Legalábbis megvoltunk győződve, hogy a későbbi vonattal megyünk csak, de még úgy is időnknél lettünk volna, nem aggódtam. Végül az utolsó percben érkeztünk a vonathoz a jegyvásárlás után, mondhatni egyszerre a szerelvénnyel. Így a pecsételés visszaérkezésre maradt, ami rendben is lett volna, ha csak......... Ennek még lesz jelentősége.....

Szóval 8:42-kor leszálltunk a vonatról, és nagy izgatottság közepette elindultunk V.-vel kettecskén túrázni! Pisilni a vonaton vagy az állomáson van lehetőség, én az előzőt részesítettem előnybe.
Most jön a kérdés, merre tovább? Persze, hogy kapásból a másik irányba. :) Mindegy, pár méter után felmértük tévedésünket, és megállapítottuk hogy a Kéktúrázók törvényen kívüliek! Vagy, legalábbis valami olyasmi.... Mert hogy ott vezet át a kék, ahol a kiírás szerint csak a peronhoz való eljutás céljából lehet közlekedni. Puff neki! Mit nekünk rendszabály!? Éljen a KÉK! 
Szóval pár méter megtétele után meg is találtuk kis oszlopunkat, rajta a bélyegző. Persze a próbanyomat megint jól mutat, én pedig optimista lévén úgy gondolom, az elég is lesz a két füzetbe, így nem halászom elő a tintát a zsák mélyéről. Az egyébként is zöld, én meg nem akarok a mögöttünk állók füzetébe szivárvány színű nyomatot juttatni. :) (persze, hogy az enyémbe már csak "Piliscs" jut) Egyébként ez már a második alaklom amikor rögtön az induláskor sorbaállás van a pecsétére, pedig ez még csak a 3. túránk! :D Amúgy nagyon szimpatikus páros, megbeszéljük, hogy ők a másik irányba mennek, majd informáljuk őket, hogy ki merre induljon. Köszönés után rövid eszmecserét váltunk V-vel, hogy illendő volt Sziasztok-ot köszönnöm. A nálunk láthatóan idősebb hölgy érkezéskor "jó reggelt"-el köszönt, az egyivású férfi "sziasztok"-al illetett minket. A hölgy beszélgetés közben tegeződésre váltott emlékeim szerint, így gondoltam ebből adódóan, és a sporttársisiág szellemében "sziasztok"-al köszönök el. Én legalábbis jobban veszem, ha a ~10 évvel fiatalabbak letegeznek. :) V. nem ért velem egyet.  ;)
Szóval jókedvűen megyünk tovább a kissé szeles, de szép időben. Egy szép fasor után hamar az erdőben találtuk magunkat, ahol már mérsékeltebb volt a légmozgás, s hamar le is olvadt rólam a sapka és a thermopulcsi a kabát alól. Higgyétek el, ennek még lesz jelentősége.....  Az erdő zöld, itt-ott pár őz lábnyom, de semmi több.... Titkos reményem, hogy mivel O. nincs itt, így talán lesznek másodpercek, amikor nem zavarja el őket emberi hang. A csönd bejött, az állatok nem. Azért egy keveset fotóztam: 


Az őszt már nem lehet letagadni...



... de nem is kell. Az erdő így is szép!



Viszonylag hamar elértük Piliscsévet, ahol a faluba kiérve döbbenettel vettük észre, hogy milyen erős szél van ott.



Ez a látvány fogad, a faluba beérve.




Piliscsév egyébként egy nyugis kis település. Mi szombatra elrendelt munkanap jártunk ott, de talán két kezemen megtudom számolni hány embert láttunk. Repülőből is több húzott elé felettünk mint ember mellettünk. Feltűnően sokan,hangosan és alacsonyan szálltak. :(



Meglepődtünk hogy itt még az utak is térkővel vannak kirakva. :O





A falucskába boltot találunk, ahol feltankolunk zsebkendőből, úgy tűnik hirtelen megnőtt az ezirányú szükségletünk, hiába.... Ősz van! Ha kellett volna enni, innivaló is vásárolható.

Ez is Pliscsév:


Ha valaki szeret pingpongozni, az erre a szakaszra ne hagyja otthon az ütőit!



Ezen a képen jól látható volt, milyen szép napos idő volt, de senki ne hagyja magát megtéveszteni. Legalább ti ne! Ennek még lesz jelentősége....

Persze ami nem látszik az a döbbenetesen erős szél. Nem is kerestük meg első 2 ládánkat mely a hely oldalában lett volna. Viszonylag nagy kitérő lett volna ebben az erős szélben, úgy éreztük nem éri meg, lesz még másik 3, az épp elég. Jól döntöttünk, és ennek még lesz jelentősége...

Miután már kedves ismerősként hangos "sziasztok"-kal köszönő vadi új ismerőseinktől is elbúcsúztunk, elhagytuk Piliscsével, és nekiindultunk Klastrompuszta felé.  Kis kitérőnkön fotóztam 2 lovat L-nek, biztos bánni fogja láttukon hogy nem jött el.

Klastrompuszta felé egy elég gazos, de legalább száraz, nagy kiterjedésű mezőn haladtunk tovább. Ekkor jöttünk rá, hogy lakott területen kívül eddig senkivel sem találkoztuk, és ez így is maradt a következő településig. Sajnos vadállatokat sem láttunk a földön, csak az égen egy sólymot! Hangos vijjogással kerengett odafönn! Boldog vagyok hogy láttuk, hallottuk. Egyébként már Dorog felé a kocsiból is láttam egy fenséges madarat, de akkor csak pár pillanatra. Itt és most, volt idő szemlélni őt. Még a gépet sem vettem elő, nem akartam elszakadni ettől a páratlan látványtól!

Különböző régi és újabb élménybeszámolók alapján nagy sárra számítottunk, ennek azonban eddig nyoma sem volt. Régi nagy igazságok is beigazolódtak, miszerint néha megéri visszanézni. Ez a szakasz számunkra nem tartogatott nagy látnivalókat. Ez alól talán csak az itt,visszatekintve látott látkép volt az egyik kivétel.



Vadászles a vad-földön



Sajnos a fotó nem adja vissza, de tényleg érdemes volt hátra-hátra nézni. Na, legalábbis ha megálltunk, mert egyébként olyan gazos és elhanyagolt volt a terep, hogy még a túrabotot sem tudtam használni, lépten-nyomon elakadt valami susnyákba.




Nem hiába hívják Vad-föld-nek

Ezeket elhagyva jutottunk el ezen szakasz legbájosabb erdejébe! Itt már volt sár is bőven, de gondot nem okozott, simán ki lehetett kerülni őket.


Némi sár itt már volt.



De gondot nem okoztak.

Simán kikerültük őket :)






Sajnos amilyen bájos volt, olyan rövid is, hipp-hopp Klastrompusztán találtuk magunkat. Mire felocsúdtam, addigra a második láda színterét már elhagytuk, visszafelé haladással pedig nem akartunk időt veszteni, pedig ekkor még nem sejtettünk semmit. Ennek még lesz jelentősége....
Mindenesetre a Legény és Leány-barlang jelzéseibe szinte belebotlottunk, így csak egy jobbos irányváltás, és már haladtunk is a GCARIA láda felé.Laza 1-1,5 km oda, és ugyanennyi vissza. Bár a barlangokhoz elég meredek és görgős sziklák által teleszórt út vezetett, azért nem lett gond. Itt fordult meg először a fejembe, hogy ide jobb is hogy nem hoztuk a gyerekeket! Nem feltétlen lett volna bajuk, de én így nyugodtabb voltam. :D Mindenesetre óvodás korú gyereknek nem ajánlom. A láda könnyen beszerezhető volt, igazán nem kellett megküzdeni érte. Hamar indultunk is vissza, várt minket a másik láda a romoknál!


Azért itt is fotózgattam keveset.

Volt mit!




Visszafelé persze csak úgy repültünk, lefelé könnyű! Szükség is volt rá, szinte pontosan 1 óra volt ez a kis kitérő. Visszacsatlakozva a kékre pár méter után már ott is voltunk a Klastrom romoknál. 













Méltatlan állapot... :(



A romok bekerítve láthatóak, közéjük menni nem lehet, csak kerítés fölött nézni. Mint olvasható volt a Pálosok visszakapták ezt a területet, ami látható is. Szépen gondozott a terület. Sajnos azonban valamiért a Pálosok kútja már mostohább sorsra jutott. Ki tudja miért!? Ez a kép még csak-csak, de a másik oldalán méginkább hiányosak az ablakok, az ajtó pedig már csak egy rozsdás keret....





Szomorú!


Nem is időztünk túl sokat, hamar indultunk tovább. Persze, csak miután felkutattuk a GCKlas ládát, ami nem a leírásnak megfelelő helyen volt....
Pár méter után megtaláltuk a Tölgyfa büfét, ahol pecsételtünk egy jót. A próba nyomat már halványka volt, így a piliscsabai emlékek nyomán (nem érem be Klastromp-vel) elkészült az első szép és tökéletes, ámbár zöld nyomat. 


Egy bevált módszer

Az Index Bakancslista stábja által újonnan készített Kéktúrás sorozatában láttam, hogy filcet is lehetne használni. Nos egyrészt nem kaptam nagyhegyű filcet kicsinyke városunkban (és a győri Office Depot-ban sem) , másrészt ez a kis bélyegző rúd kisebb, olcsóbb, (320 Ft) és zsebre is lehet(ne) vágni, ha... nem járna le könnyen a kupakja. (ezt mondjuk nejlonba rakással könnyű orvosolni) Sajnos kékben persze nem kaptam. :( 

A büfé után pár méterrel egy kis tisztáson letáboroztunk, és a faasztalon elfogyasztottuk a jó kis hazai ebédet. Ekkora már fél 2 körül járt az idő. Igazából szalonnát is süthettünk volna a tűzrakó helyen. 


Szomszédság is volt:





Nem ücsörögtünk sokáig mert mindketten elkezdtünk borzongani ahogy mozgás nélkül pihengettünk. 
Visszasétáltunk hát a büfébe, és megittunk egy capuccinót és egy kakaót. Ha már itt jártunk ellátogattam a mosdóba is, ami szép tiszta volt, szappan és törölköző is volt! A hely szép ízléses, olyan igazi otthonos kis erdei menedék. Nincs túlcsicsázva, és néhol látszik a beázás nyoma az álmennyezeten, de így is bájos. A hűtő teli volt mirelit hússal, így gyanítom az ételek (vagy legalábbis egy részük) abból készülnek. Közben elcsevegtünk a tulajjal a gyerekek szombati kínzásáról az iskolában. magamban csöndesen hálát adtam az Égnek, hogy a mieink ezt megúszták!

Innen újra tovább indulva egy erdős rész következett ismét. Egyébként Klastrombuszta felé hirtelen megszaporodtak az emberek, vagy 5-6 turistával vagy épp kocogóval futottunk össze. Mikor azonban betértünk az erdőbe a műútról, ismét magunkra maradtunk. Jobb is. Így legalább csak V-t szórakoztattam hangos zihálásommal. Be kell vallanom, nagyon nehezen lett meg az emelkedő. Akkor azt hittem ez a nap mélypontja.... ennek még lesz jelentősége....
Többször is megálltunk miattam 5-6 másodpercre pihegni, majd végül közöltem V-vel, hogy ezúttal szépen lehuppanunk, és jó 10 percet pihenünk. Gyors pillantást vetetünk a telefonra, és megnyugodva láttam, hogy kb. 10 méter után vége ér az emelkedő rész. Ha tudtam volna mi vár ránk utána!!!

Ültemben volt időm fotózgatni is:

Kiszúrja valaki mi a furcsa ezen a képen?

Ahogy reméltem, jó 10 méter után véget értek szenvedéseim, és a pulzusom is helyreállt, egészen addig, amíg fel nem pillantottunk az égre!



A látvány, amit egy turista sem szeretne látni!


Igen kérem, ott a távolban esik! Ez lett volna a második szép kilátás, de valahogy nem tudtam élvezni tiszta szívvel. Ismét sürgősen elővettük a telefont, de ekkor már az időképet kerestük kétségbe esetten. (na jó, csak én estem kétségbe, V. nem)  Igen kérem, arra esik, és láthatóan felénk tart!
Hurrá! Ekkor még csak Kesztölc felett voltunk, ami azt jelenti, hogy az út fele még hátra volt! 
Alig telt el 5 perc, és már elkezdett szemerkélni. Tudtam, hogy a vízhatlanként vásárolt túracipőm beázik már városi igénybevétel mellett is azon a 10 percen amíg elviszem a srácokat a suliba gyalog, és itt pedig még jó 10 km (!) várt ránk. A kabát remélhetőleg tényleg vízálló, de most majd kiderül mit tud a Decathlon cég. A farmer meg....... hagyjuk...
A telefonokat gyorsan betettük az egyetlen szigeteltnek remélt helyre, vagyis az én kabátom belső zsebébe. A fényképező pont elfért még alatta a nyakamba, erősen reménykedtem, hogy nem hagy cserben a kabát! V.-től erős tiltakozást vártam az esőkabát ellen, de ki tudja miért, talán a kék szelleme szállta meg, de nem volt ellenvetése a nagy kék esőponcsó ellen. Így a két hátizsák (az enyém csak 18 literes) befért a köpenye alá. 
Így bandukoltunk tovább. Erősen bíztam benne, hogy hamarosan alábbhagy, van történik valami csoda, és mégse ázunk sz××rá. De persze nem így lett. Pár perc után még jobban rázendített, és még ott a Kétágú-hegy előtti mezőn igazi kiadós eső kerekedett! Kavarogtak a fejembe a gondolatok. Keressünk valami menedéket Kesztölcön, vagy adjuk fel, és buszozzunk vissza Dorogra? Ami nem volt kérdés: jó hogy a gyerekek nem jöttek. 
Talán kicsit nevetséges tűnik ennyire kétségbe esni, igazából már most az számomra is, igazi "vén" rókák pedig biztosan jót nevetnek rajta. :D Azonban még csak második éve túrázunk a természetbe, és eddig mindig sikerült megúszni, bár Szigligetnél rezget a léc rendesen nyaralásunk alatt. Az aggasztott legjobban, hogy mi lesz, ha villámlani fog és dörögni!? Ezektől én még  a házban is félek, nem hogy kint a nagy semmi közepén, hegyekkel körbevéve.... De aztán nem dörgőt...., és metsző szél sem vágott esőt az arcunkba......, és a hideg sem hatolt a csontunkig. Rájöttem, hogy igazából nem történik más, mint hogy kicsit kellemetlenebb a túra, mint az terveztem. Ekkora a cipőnkben már ki-be járt az esővíz. :) Döbbenten állapítottam meg, hogy ennek ellenére nem fázik a lábam, pedig otthon ültemben is fázik, ahogyan most is, miközben ezeket a sorokat írom. Ha át is ázik a cipőm, legalább jól tartja a hőt! V. azon lepődött meg, hogy nekem ez meglepő..... No komment....
Szóval szép lassan megláttam a derűsebb oldalát a dolognak, de ennek ellenére sietősre fogtuk a dolgot. Elvégre azt még mindig nem tudtuk, hogy vajon nem ázik e be a kabátom, vele együtt a fényképező. Az nagyon rosszul tudna érinteni anyagilag. :( Közben hálát adtam, hogy nem mentünk fel Piliscsévnél a ládákért. Akkor minimum 1,5 órával többet áztunk volna. Arról ne is beszéljünk, ha ehhez pluszban még a későbbi vonattal is jöttünk volna... rossz belegondolni is.

Szóval elkezdtünk szaporán lépkedni. Ekkor 15 óra volt már, és mire pecsételés után beültünk az autóba majdnem pont 17 óra, így bizton állíthatom hogy 2 órás szintidőnkkel hoztuk erre a részre az előírásokat, illetve saját rekordot döntöttünk! :D Kesztölcön végül egyetlen buszmegállót találtunk, de csak a rend kedvéért néztem meg mikor megy busz Dorogra. Mivel az aznapi két járat hajnalban, vagy este 9-kor megy, megkönnyebbültem hogy nincs min vacillálni. Megyünk tovább és kész.... 
Valahol Kesztölc előtt még V. elkezdte szokásos hülyeségeit nyomni, így átment az egész viccelődésbe! Hála Neki érte! Elneveztük Big Blue-nak a nagy kék poncsójába, és csak a komoly aggodalom a gép beázásától tudott visszatartani attól, hogy itt most ne sokkoljalak titeket is a látvánnyal, egy fotó formájába. :D
Valamikor ekkor hagyhatta el a száját az a megállapítás is, hogy ő örül, hogy esik, így legalább kalandosabb az egész. Nem válaszoltam neki, mert a két kapucni, az eső zaja, és az hogy csak egymás mögött tudtunk közlekedni a nyomvonalon, erősen korlátozta a beszélgetést, de magamban igazat adtam neki. Erre a szakaszra biztos emlékezni fogunk!

Közben kissé komolyabb dilemmákkal is megküzdöttünk. A sáron kívül voltak más problémára utaló információk is a tarsolyunkba. Nevezetesen ritkásan vagy nem egyértelműen felfestett, illetve megváltoztatott útvonal. Igazából utólag próbáltam rájönni, hogy a régi, vagy új útvonalon jöttünk e, de nem tudtam eldönteni. Nem is találtam meg, hogy melyik merre ment, vagy hogy egyáltalán mikor változtatták meg. Megváltozott egyáltalán!?
Az biztos, hogy a TTT fórumon olvasott 2014-ben jelzett naranccsal áthúzott (állítólag magánakcióként végrehajtott félreterelés okán) kék jelzéseket láttuk. Igazából ahhoz azért elég kényelmetlen volt a helyzet, hogy úgy döntöttünk, hogy ha a régin megyünk akkor a régin megyünk, lényeg hogy eltaláljunk Dorogra. Több bizonytalanságra okot adó jelzés is volt. Úgy gondoltuk ha le is térünk a  kékről, legfeljebb majd visszajövünk, és egy biztos ponttól lejárjuk jobb időben. A kapucnik erősen korlátozták ugyanis a látásunkat, és az sem segített, hogy a csúszós talaj miatt többet kellett nézni az utat, mint keresni a jelzéseket.  
Navigációs segítségünk azért volt a telefonon az Openmaps jóvoltából, ahol a "hivatalos" túratérképek között a Kéktúra útvonala is szerepel szakaszokra lebontva.
 





Ennek tanulsága szerint jól mentünk, bár túl sokszor nem tudtuk elővenni az eső miatt. Végül a Dorog előtti akácos részt megelőzően elállt az eső. Apropó, akácos! Ekkorra csatakos cipővel, itt-ott foltokban vizes farmerban, de legalább száraz felsőtesttel vágtunk neki. Nem tartott sokáig a viszonylagos szárazságunk. Ez nem csak akácos! Ez dzsungel akácos!


Eső után!!!
Ahogy a képen is látható machete szükségeltetett volna, ha "szárazon" akartunk volna átkelni rajta. És ez még nem is a legsűrűbb része, csak mire odaértünk, újra rákezdett az eső, ezért nem vettem elő a gépet. Mondjuk már tök mindegy volt,  annál vizesebbek már nem lehettünk, bárhogy is essen. Itthon azzal szembesültem, hogy még a bugyim is tiszta kék lett a vizes farmer hatására... :(

Itt végkép beláttuk (ha lettek volna még kétségeink), hogy jobb hogy a srácok nem jöttek. O-nak a feje búbjáig értek volna a tüskés ágak. Már csak röhögtünk az egészen, és végig hülyéskedtük az akácost. Tudtuk hogy utána ott lesz Dorog, és édes-édes Pufókánk, hátuljába a száraz ruhákkal!
Ha machete nem is volt nálunk, de legalább a túrabotok kaptak új szerepkört, és segítették az előrejutást. 

Sajnos Dorog határához érve a kiázott lábam + a nedves zokni találkozása megtette hatását. A lábujjaim alatti párnákon valószínűleg szép nagy vízhólyagok lettek, amiről éles fájdalom formájában szereztem tudomást. Dorog közepén már biztos voltam benne, tekintve hogy minden lépés kínszenvedéssé vált. A jobb lábamon már önkéntelen a talpélre helyeztem a súlyt. 

Itt a városban tértünk le egyedül a kékről véletlen. A parknál nem az azt átszelő úton, hanem a körbemenő úton haladtunk.


 Így:


Piros útvonalon a rózsaszín helyett...




Nem volt erőnk visszamenni a sajgó lábam miatt. Legközelebbi túránkat úgyis innen folytatjuk, majd akkor becsületből átsétálunk rajta, és jókat nevetgélünk egykori vizes túránkon. :D De ennek még nem most van itt az ideje! 
Végül mindennek ellenére elértük a dorogi vasútállomást! Gyors pecsételés és irány az autó. Azért a végére még maradt egy kis szívatás. A pecsét az állomás falán van, pont olyan távolságra, hogy a viszonylag hosszú lánc pont ne érjen be az eresz alá!? Számít ez? Nekünk (vagyis a ruhánknak) már nem. Az viszont annál inkább, hogy a fal felsőbb párkányáról eső közben és után szépen csorog a fal mellett lefelé a víz. A pecsételődoboz teteje merő víz, így arra nem lehet a füzetet tenni, kézben tartva meg nem lesz jó a nyomat. Végül az épület falára támasztva a füzetet pecsételtünk, és erősen reméltük, hogy nem kevesebb pecséttel távozunk, mint ahánnyal érkeztünk....... 
Ekkor tudatosult bennünk, hogy egész túra alatt egy esőbeálló nem sok, annyit sem láttunk... Fura!
Pufókában gyorsan átöltöztünk. Megkönnyebbülve tapasztaltuk, hogy mint én, mint a telefonok és a  fényképező szárazan kerülünk elő a kabát alól. Úgy tűnik túrakabátom tényleg vízálló! Már csak egy teendők maradt: irány haza!!!!!!!!! :D



Másnap azért megállapítjuk, hogy van abban valami ironikus, hogy míg szombatra száraz napot ígértek, mégis eláztunk, vasárnap pedig az elvileg esős nap helyett csodás kiránduló idő van. :D Elgondolkoztam, hogy nem kellene e elruccanni Mogyorósbányára túrázni, de aztán a talpamon lévő vízhólyagok hamar lebeszéltek róla.



Elvileg az út 18,6 km, erre jön rá a kis kitérő, ami összesen  ~3 km, így 21,6 km biztos volt az út. Némi fotózással, pihengetéssel, kitérővel és büfézéssel együtt mindez 8 óra volt.

A telefon mérése szerint (ugyanazon program, mint amivel a kéktúra hivatalosnak írt térképét kezeltük) ugyanez 25,59 km, 7 óra 58 perc, és 4856 méter mászás. :D


Összességében azt mondhatnám, hogy az én srácaimnak ez így egészben hosszú lenne. 
Klastrompusztánál nyugodtan ketté lehet venni, van parkoló is a Tölgyfa büfé mellet, ha valaki onnan akarná indítani a túrát. Így hosszú. Másik akadály, amint írtam is az akácos Dorog és Kesztölc között. Az én 9 évesemnek simán az arcáig, fejéig érnének az ágak. (134 cm) Ezen túl semmi komolyabb nehézség nem adódik az úton, talán csak az egyhangú táj, és a látnivalók hiánya teheti türelmetlenné/kedvtelenné a csemetéket. 


Azt a következtetést azért levontam még magamnak, hogy ennél nagyobb útra nem érdemes mennem. Én túl sok mindent akarok látni az úton. Ha már járok valahol, azt a helyet megakarom ismerni. Nem akarok elrohanni valami mellett, csak azért, hogy aznap eggyel több pecsét legyen. Inkább gyűljenek lassabban, semmint ne emlékezzek másra, mint a talaj látványára...



Itthon jöttem rá, L.-el gondok lesznek! Ő 2018 júliusába betölti 14. életkorát, és a GYKT csak addig teljesíthető. :( Át kell gondolni stratégiát, és 1, max 2 tájegységre szorítkozni velük, hogy legalább azokból betudjon gyűjteni párat.